keikokitagawa

Örvendek! A Nevem Keiko Kitagawa! Van egy kis időm, hogy indítsak egy blogot,♪("blog " latin betűvel írtam. Jegyezd meg a szöveg stílusát!) Én számítógépekkel hadilábon állok, de megpróbálom kihozni belőle a legjobbat és gyakran frissítek! 笑 (Smile) Engedjétek meg nekem, hogy elmondjak pár okot, amiért elindítottam ezt a blogot . Tavaly októberben szerepeltem egy Hollyeood-i filmben.. Az elmúlt évet LA-ben töltöttem... Mivel első alkalommal voltam külföldön, Amerikában, elég nagyhatással volt rám. Gondoltam, az én angolom volt a legjobb a középiskolában, akkor egész jól elboldogulok majd, de egy rendes beszélgetést nem tudtam elkezdeni. Amikor elhagytam a repülőteret, az egész egy másodperc alatt meghalt. Ez egy keserű emlék. 笑 Nem tudtam megérteni, hogy az emberek egyáltalán emberi nyelven beszélnek-e, ellenszenves, nem?... Most, önállóan kell megélnem, irány az egyetem és a munka. Könnyen elsajátítottam az egyetemi életet, ezért nagynak éreztem magam. Annyira elragadott a pillanat az amerikai repülőtéren, hogy képtelen voltam a mellékhelységet megkérdezni. Nem fogok elfeledkezni arról a szörnyű pillanatról. Az első alkalommal, amikor külföldre megyek, nem tudom megkérdezni attól akit éppen látok, hogy hol a mellékhelyiség. Szomjas vagyok, de nem tudok venni egy palack vizet egyedül. Az én WATER kiejtésemet nem értik. Úgyhogy magamhoz tértem, a következtetés: hogy én nem voltam egyedül Japánban, mindig valaki gondozásában voltam. A családom, a barátaim, az emberek az irodánál mindig támogattak miközben mindennap védtek engem, és az életemet. Végül azt hittem, hogy egyedül meg tudok állni a lábamon egy külföldi államban, 19 év után. Bolond vagyok. 笑 Másfelől jó megállni a saját lábamon, felnőtt vagyok! Úgyhogy mostantól fogva nem szabad elfelejtenem, hogy hálásnak kell lennem a körülöttemlevőknek. Ez nem hangzott kicsit úgy mint egy felnőttől? 笑. Minden egyes nap magamra találok! Finoman mondva egy 19 éves öreg, eh? Most felnőttnek kell lennem, mindennap a hibáimból kell tanulnom. Ez egy igazán fontos pillanat. (Az ember 20 éves korában válik felnőtté Japánban.) ... Ez hosszabra sikeredett mint vártam, de ettől kezdve♪ frissítek naponta Mellesleg ezen a héten elindítok egy két hónapos tanulmányt, úgyhogy egy ideig a téma arra fog irányulni, hogy külföldön fogok tanulni... Folytatni fogom az írást a számítógépen, és kitartóan fel fogok tenni képeket! ...Perhaps... ráadásul meg fogom tanulni a számítógép kezelését. 笑 Úgyhogy Kitagawa Keiko blogja a kezdetét veszi!

Örvendek! A Nevem Keiko Kitagawa! Van egy kis időm, hogy indítsak egy blogot,♪("blog " latin betűvel írtam. http://keikokitagawa.blog.hu/media/kkblog14.jpg BackJegyezd meg a szöveg stílusát!) Én számítógépekkel hadilábon állok, de megpróbálom kihozni belőle a legjobbat és gyakran frissítek! 笑 (Smile) Engedjétek meg nekem, hogy elmondjak pár okot, amiért elindítottam ezt a blogot . Tavaly októberben szerepeltem egy Hollyeood-i filmben.. Az elmúlt évet LA-ben töltöttem... Mivel első alkalommal voltam külföldön, Amerikában, elég nagyhatással volt rám. Gondoltam, az én angolom volt a legjobb a középiskolában, akkor egész jól elboldogulok majd, de egy rendes beszélgetést nem tudtam elkezdeni. Amikor elhagytam a repülőteret, az egész egy másodperc alatt meghalt. Ez egy keserű emlék. 笑 Nem tudtam megérteni, hogy az emberek egyáltalán emberi nyelven beszélnek-e, ellenszenves, nem?... Most, önállóan kell megélnem, irány az egyetem és a munka. Könnyen elsajátítottam az egyetemi életet, ezért nagynak éreztem magam. Annyira elragadott a pillanat az amerikai repülőtéren, hogy képtelen voltam a mellékhelységet megkérdezni. Nem fogok elfeledkezni arról a szörnyű pillanatról. Az első alkalommal, amikor külföldre megyek, nem tudom megkérdezni attól akit éppen látok, hogy hol a mellékhelyiség. Szomjas vagyok, de nem tudok venni egy palack vizet egyedül. Az én WATER kiejtésemet nem értik. Úgyhogy magamhoz tértem, a következtetés: hogy én nem voltam egyedül Japánban, mindig valaki gondozásában voltam. A családom, a barátaim, az emberek az irodánál mindig támogattak miközben mindennap védtek engem, és az életemet. Végül azt hittem, hogy egyedül meg tudok állni a lábamon egy külföldi államban, 19 év után. Bolond vagyok. 笑 Másfelől jó megállni a saját lábamon, felnőtt vagyok! Úgyhogy mostantól fogva nem szabad elfelejtenem, hogy hálásnak kell lennem a körülöttemlevőknek. Ez nem hangzott kicsit úgy mint egy felnőttől? 笑. Minden egyes nap magamra találok! Finoman mondva egy 19 éves öreg, eh? Most felnőttnek kell lennem, mindennap a hibáimból kell tanulnom. Ez egy igazán fontos pillanat. (Az ember 20 éves korában válik felnőtté Japánban.) ... Ez hosszabra sikeredett mint vártam, de ettől kezdve♪ frissítek naponta Mellesleg ezen a héten elindítok egy két hónapos tanulmányt, úgyhogy egy ideig a téma arra fog irányulni, hogy külföldön fogok tanulni... Folytatni fogom az írást a számítógépen, és kitartóan fel fogok tenni képeket! ...Perhaps... ráadásul meg fogom tanulni a számítógép kezelését. 笑 Úgyhogy Kitagawa Keiko blogja a kezdetét veszi!